A megfelelő öntözés kiválasztása és fontossága a megváltozott klímánkon.

Hazánkban évek óta nem egyenletes már az éves csapadékeloszlás, ennek következtében általában az év közepén hosszantartó aszályos időszak alakult ki.

Ebben az akár 4-6 hónapig is tartó aszályos időszakban kulcsfontosságú a megfelelő öntözés, hogy kertünk növényei ne száradjanak ki.

Erre három féle öntözési módszer létezik:

Kézi öntözés:

általában tömlővel - slaggal történő kézi "locsolás", amikor kiállunk a kertbe és folyatjuk - spricceljük a vizet a kívánt területre.

Előnye:

nincs eszköz igénye, csak egy megfelelően hosszú tömlő és egy tömlőfej kell hozzá.

Hátránya:

időigényes, nem egyenletes a víz kijuttatás, így lesznek túl- és alul öntözött

részek, nagy a vízigénye, sok a vízveszteség.

Fél automata öntözőrendszer:

ezek a boltokban megkapható, csapra - tömlőre szerelhető "bólogatós" és "billegős" esőztetők. Ezek körívben vagy négyszög alapterületen fednek.

Egy csapra szerelt időzítős vízelosztós megoldással ugyan sok kompromisszum árán, de már szinte az egész kertet automatán be lehet öntözni.

Előny:

egyenletesebb beöntözés, időt spórol, relatív könnyen szerelhető.

Hátrány:

az előre gyártott elemekből összerakott ilyen fajta öntözőrendszer az esetek nagy részében nem tudja azokat a mennyiségeket és szórás távolságokat amiket a csomagoláson írnak, mert általában más a víznyomás és vízhozam. Mivel ezek fix szórás távolság és víznyomás tartományon működnek, ezért nagyon nehéz, szinte lehetetlen úgy összerakni, összeválogatni, hogy a kert minden részét ugyanolyan jól beöntözze. Ha ez esetleg sikerül is, akkor az anyagköltség már elérte, vagy meg is haladta egy, a kertbe egyedileg tervezett, telepített automata öntözőrendszer anyag árát. Nem is beszélve a rengeteg időről, mire összeáll, vagy az alkatrészek szavatosságáról, amiket lehet, hogy következő tavasszal megint meg kell venni és cserélni, mert csak egy szezont bírt ki.

Automata öntözőrendszer:

ezek azok az öntözőrendszerek, amiket csak működés közben veszünk észre. A nap többi részében észrevehetetlenül rejtőznek a talajszinten vagy alatta, és amikkel általában évente két alkalommal kell foglalkozni: tavasszal, amikor elindítjuk, illetve ősszel, amikor leállítjuk és téliesítjük.

Előnye:

egyedi tervezése végett teljesen a kert adottságaira és igényeire van szabva, így nincs öntözetlen terület és minden növény pontosan annyi és oly módon kap vizet, amire annak szüksége van. Teljesen automatikus, az esőszenzor vagy talajnedvesség érzékelővel ellátott rendszerek csak akkor öntöznek, ha tényleg kell, így esőben sem fog feleslegesen menni. Programozható a működése, így akkor tud öntözni amikor a víz a legjobban hasznosul. Időtálló, esetleges meghibásodás esetén az adott alkatrészt kell csak cserélni, (nem jellemző a meghibásodás, több olyan öntözőrendszerrel is találkoztam már, ami 20+ éve működik és csak megelőzésből kellett egy - egy pár ezer forintos alkatrészt cserélni benne).

Hátránya:

nagyobb beruházást igényel. Bonyolult és költséges az utólagos átalakítás. A tervezése és a telepítése is szaktudást igényel.

Az megfelelő öntözési módszer kiválasztását elsősorban a kert mérete és kialakítása határozza meg. Míg egy kis 20-30 m2 előkertnek bőven megfelel a kézi öntözés, addig egy ennél nagyobb, sűrűn tagolt, zegzugos, ágyásokkal és gyeppel vegyesen kialakított kertben nem elegendő, a fél automata rendszer pedig oda egyszerűen nem alkalmas. Az ilyen és ennél nagyobb, akár több ezer négyzetméteres kerteknél már csak az automata öntözőrendszerek tudnak megfelelő eredményt elérni.