Pusztulásból élet

Az egyik munkám alkalmával egy korhadástól és a rá nőtt borostyán súlyától kidőlt fához hívtak, hogy tegyek rendet. 

Egyszerű munka volt, viszont nagyon tanulságos. Először leszedtem a borostyánt, majd feldaraboltam a fát kezelhető méretű darabokra.

A törzsben és a kéreg alatt korhadt üregek voltak, tele különböző rovarokkal, lárvákkal.

Miután elkezdtem a borostyánt és a fát elhordani, észrevettem, hogy minden fordulóval egyre több kis madár száll fel a "maradványokról" riadtan, mikor visszatérek a helyszínre.

Az egyik forduló alkalmával nem mentem egyből vissza, hanem szépen lassan, óvatosan odaosontam, hogy megnézzem, mi történik. 4-5 kis madár kutatott a korhadékban és a zöldhulladékban, lárvák és rovarok után. Az egyik, egy vörösbegy a munka végéig ottmaradt, rájött, hogy nem jelentek rá veszélyt, de tartotta az 1-1,5 méter távolságot. Időnként határozottan úgy éreztem, hogy kifejezetten figyeli, mit és hogyan csinálok.

Ahogy elnéztem a madarakat, körülbelül fél percenként szedtek össze valamit, amit meg is ettek. A fa pusztulása és kidőlése rengeteg táplálékkal szolgált az ottani madaraknak. Feltételezem, a könnyen szerzett élelem egy kiadós lakomán túl, a télre való felkészülésben is hasznos lesz számukra.

Sokszor hallom, hogy a kertrendezéskor történő drasztikus növény "irtás" károsan hat a helyi ökoszisztémára, viszont ez a tapasztalat megerősítette bennem, hogy ez nem feltétlenül igaz. A kertrendezéssel felszínre kerül az élővilág számára addig nehezen vagy egyáltalán nem elérhető élelem is, helyet kapnak addig elnyomott növények, lecsökken az invazív vagy káros fajok jelenléte.